Robinson Crusoe

Daniel Defoe: Robinson Crusoe

Daniel Defoe (eredeti neve Daniel Foe) (1660 London-1731. London) Angol író, újságíró. Egy mészáros fiaként szigorú protestáns szellemben nevelkedett, amelynek a lényege a munka árán szerzett haszon tisztelete, a gyakorlatias szemlélet és a vallásos erkölcs volt. Először kereskedőként a tengereket járta, majd bekapcsolódott a politikába. A protestánsok üldözőiről írt gúnyirata miatt pellengérre állították, fülét megcsonkították, majd börtönbe került, de ettől népszerűsége megnőtt.

Újságot alapított, amelyben egyszerű embereknek írt, később csak a regényírásnak élt. Példás családapaként 7 gyereket nevelt.

A Robinsont 60. esztendősen írta.

A mű eredete:

Defoe művét valószínűleg egy skót tengerész, Alexander Selkirk [eligzendör szilkörk] története ihlette.

Selkirk egy kalózhajón szolgált másodkapitányként. 1704-ben, néhány tengeri összetűzést követően a mai Chile [csíle] partjaitól 400 kilométerre fekvő, lakatlan Juan Fernandez-szigeteknél [huán fernández] kötöttek ki, hogy javítási munkálatokat végezzenek a hajón. Selkirk összekülönbözött a hajó kapitányával, mert attól tartott, hogy a hajó nincs olyan állapotban, hogy továbbhajóz­hassanak. A kapitány ezért otthagyta őt az egyik szigeten – mindössze egy puska, néhány szerszám, kés, némi lőpor és egy Biblia társaságában.

Selkirk gyanúja egyébként beigazolódott: a hajó hamarosan el­süllyedt. A katasztrófát csak a legénység néhány tagja élte túl, őket pedig Peruban börtönbe zárták.

Selkirk négy évet és négy hónapot töltött el magányosan a szigeten. (A regényben Robinson 27 évig, 2 hónapig és 19 napig volt az elhagyatott sziget foglya.) Végül egy arra járó angol hajó, a Duke [gyúk] rátalált, és a fedélzetére vette.

A sziget, ahol Selkirk feltehetőleg élt, ma Robinson Crusoe nevét viseli. Régészeti kutatások során pedig rábukkantak egy közel 300 éves épület maradványaira, egy puskára, valamint találtak egy navigációs eszközt is, amely valószínűleg azé a hajóé lehetett, amelyről Selkirköt kitették.

A Robinson műfaji jellegzetességei

A 18. században új műfaj született, a robinzonád, amely a kalandregény egyik típusa. Az elnevezés Defoe regényéből jött létre, hiszen az ő műve adta a mintát.

A későbbi századokban sok ilyen robinzonád készült. Az irodalomban visszatérő elemmé, motívummá vált a lakatlan sziget, a magányos hős.

A regény forrásai

Defoe a hajósok különös, egzotikus tájakról szóló beszámolóiból, valamint az ezek által ihletett utazási regényekből sokat merített, művében saját tapasztalatait is felhasználhatta.

A naplóforma

A szerző igyekszik elhitetni, hogy az események, amelyeket leírt, valóban megtörténtek. Ezért alkalmazza a naplóformát is. A hajótörött bejegyzéseit olvasva úgy érezhetjük, mindenről pontosan értesülünk. Az időponton kívül a helyszínt is pontosan megjelöli. Mindezek segítségével azt a hatást kelti, mintha hiteles dokumen­tumot olvasnánk, nem pedig regényt.

Helyszínek:

York város,Hull, Humber öböl, Yarmouth Roads, Winterton Nesst, Kanári-sziget, Cádiz öböl, Lodos los Santos-öböl,Lakatlan sziget

Szereplői

Robinson Crusoe, Robinson Crusoe anyja, Robinson Crusoe apja, Izmail, Xury, Péntek, Péntek apja, Pol, Spanyolok, Jack,Robert, Tom Smith, Will Fry, Will Atkins, Csónakmester

A sziget motívuma

A főhős a szigeten korábbi tapasztalatainak, leleményességének és kitartásának köszönhetően saját világot épít fel. Önmagán kívül nem támaszkodhat senkire.

Boldogulása felidézi az emberi faj fejlődését is. A hajótörött először gyűjtögető életmódot folytat. Fokozatosan lép előre az állattenyésztésen és földművelésen keresztül a házépítésig és a hajókészítésig.

Az író példát állít az olvasó elé: az ember bármilyen helyzetben képes boldogulni. Kitartással, leleményességgel nehéz körülmények között is felépíthető egy élhető világ.

Rövid tartalom

A regény főszereplője Robinson, aki szembeszáll apjával, mivel a szülője akaratával szemben nem akar ügyvéd lenni. Robinson nem képes a kalandvágyát legyőzni, ezért tengerre száll. A műből kiderül, hogy Robinson élete egyáltalán nem volt unalmas, s mindig sikerült valamilyen veszélyből megmenekülnie.

Az első hajóútját egyik barátjának köszönheti. Viharba kerülnek, ezért megfogadja, hogy soha többé nem fog hajóra szállni. A veszély elmúltával azonban hamar megfeledkezik fogadalmáról, s nemsokára még nehezebb helyzetbe kerül. A tisztekkel együtt a halálra készülnek, de megmenekülnek, hajójuk viszont nem éli túl a vihart – elsüllyed. A kapitány figyelmezteti őt, hogy soha többé nem szabad hajóra szállnia, mivel ez nem tartozik az ő életútjához.

Úgy gondolja, hogy szégyen lenne hazamennie, hiszen akkor beigazolódna, hogy apjának volt igaza. Londonban megismerkedik egy hajóskapitánnyal, akivel Guinea partjai felé tart. Útját és vállalkozását siker koronázza, így a hazahozott aranyport 300 font sterlingért értékesíteni tudja. A siker nyerészkedővé teszi. Hajóskapitány barátja meghal, ő mégis tovább akarja folytatni a vállalkozást és megismételni az afrikai utat. Az út során kalózok támadják meg, akik foglyul ejtik. Két év után tud megszökni Szálehből: az afrikai partok közelében hajózik a kalózokkal, amikor egy portugál hajó kapitánya megmenti életét, aki semmit sem fogad el cserébe. Megérkeznek Brazíliába, ahol Robinson a rakomány egy részét megvásárolja, 220 pezetáért.

Brazíliában Robinson új életet kezd. Az itt eltöltött 4 év alatt sikerül meggazdagodnia. Először egy cukornádültetvényre megy el dolgozni, majd ő maga is ültetvényes lesz. Az ültetvényes barátai által felkínált lehetőségnek nem tud ellenállni, ezért az állami monopóliumot kijátszva néger rabszolgák behozatalában segédkezik. Társai felkérik Robinsont, hogy hajójukat Guinea felé vezesse. Az üzlet előnyösnek tűnik, hiszen még pénzt sem kell belefektetni, s mégis ugyanannyi rabszolgát kapna ő is, mint társai.

Napra pontosan 8 évvel azután kelnek útra, hogy Robinson először hajóra szállt. Az út során félelmetes viharba keverednek, de egyedül Robinson menekül meg. Örül, hogy megmenekült, de szomorú amiatt, hogy társai mind odavesztek. A csónakot, amiben megmenekül, a víz egy szárazföldre veti, így mindent ki tud menteni a hajóról, mielőtt az elsüllyedne. Felszerelkezik szerszámokkal, fegyverrel, lőszerrel, puskaporral, élelemmel, tehát szinte mindennel, ami később hasznára lehet. Talál a hajón egy kis pénzt is, melyet végül elhoz a hajóról, mondván egyszer talán szükség lehet rá a lakatlan szigeten, ahová az élet sodorta.

A szigeten emberhez méltó lakhelyet alakít ki magának. Valóságos erődöt épít, amelyet senki sem tud megközelíteni. Magányosan szervezi meg mindennapjait úgy, mintha a társadalom jogos elvárásaihoz igazodna. Rendszeresen összeírja napi teendőit, hogy mikor mit kell tennie.

Teljesen átalakítja környezetét, s egész lénye megváltozik. Felfedezi, hogy a szigetre emberevő bennszülöttek járnak, akik helyben fogyasztják el a hadifoglyokat. Elhatározza, hogy társat szerez magának. Már 24 éve él a szigeten, amikor sikerül enyhítenie magányán azzal, hogy egy társat szerez a bennszülöttek közül. Megtanítja rendesen étkezni, öltözni, angolt oktat neki, valamint munkára fogja. Mivel egy pénteki napon sikerült társat szereznie magának, Pénteknek kereszteli el új társát.

Négy évvel később egy fellázadt hajó matrózai három embert tesznek ki a szigeten: a kapitányt, a kormányost és egy utast. Robinson három új társával foglyul ejti a zendülőket, visszafoglalva a hajót. A lázadás szervezőit kirakja a szigeten, de elmond nekik minden tudnivalót arról, amit a eddig felépített.

Robinson pontosan 28 évet, két hónapot és 19 napot töltött a lakatlan szigeten.